Prostitúció és irodalom
2010 november 22. | Szerző: poerava |
Hamis gyönyör – „hamis” megközelítés!
Mindenképpen csak idő kérdése lett volna, hagy valamikor a témához nyúljak, de megmondom őszintén, mostanában eszembe sem lett volna elővenni, ha november 4 -én a Szex & Más fórumrovatban nem indított volna valaki kérdezz – felelek tipusú vita topicot, a „luxusprosti válaszol” címmel, Szalai Vivien nemrég megjelent könyve, a Hamis gyönyör apropóján…..
Talán nem most, az elején kellene leszögeznem, hogy a téma nagyon is húsbavágó kérdés ma Magyarországon – persze szerte a világban, de mi csak maradjunk most idehaza -, ezért senki ne vegye fanyalgásnak tőlem, ha a különböző irányultságokkal szemben finoman szólva is eltérő érzésekkel viseltetek! Túl sokan élnek ma ebből hazánkban ahhoz, hogy a témát félvállról vehetnénk. A témát, mondom látszólag egyszerűen, holott jól tudom, hogy egy nagyon szerteágazó, az élet rengeteg területét érintő probléma ez. Probléma, ami nem is mindig probléma, ugyanakkor néha a világ legnagyobb gyötrelme, szégyene. Könnyed, pikáns romantika, és olykor halálos, kilátástalan tragédia. Hogyisne, hiszen férfiakról és nőkről szól; ráadásul pénzről és pénztelenségről, ezért aztán természetes, hogy fekete is, meg fehér is, hogy menyország és pokol is – egyben.
Tőlem aztán távol áll a prüdéria, és a témát tekintve távol áll tőlem az itélkezés is, de véleményem bizony van, és ennek szeretnék hangot adni, valószínűleg több fordulóban is. Nézzük akkor most, a megközelítéseket:
Amilyen régi maga a prostitúció, éppolyan régi az ábrázolására való törekvés az írott irodalmban – na és természetesen valamennyi művészeti ágban. Most azonban maradjunk szigorúan a könyvek világánál.
Azt gondolom, háromféle jól elkülöníthető megközelítése létezik a témának:
• irodalmi irányultságú
• tényfeltáró jellegű
• bulvár témaként való felvetés
1, Prostitúció és szépirodalom
Azt mondom Alberto Moravia, azt mondod Római lány. Azt mondod Émile Zola, azt mondom Nana. De feltűnnek ők bizony kedvencemben, a Diadalív árnyékában is Remarque tolmácsolásában, és hagy beszéljek kicsit haza, még az Utóvizsga szerelemből is tartalmaz érintőleges részeket velük kapcsolatban. És itt most mellékes a kérdés, hogy klasszikus szépirodalmról, vagy éppen olykor oktalanul „leponyvázott” kortárs könnyűműfajról beszélünk. Én bizony nem vagyok hajlandó a kanonizálásos társasjátékban résztvenni – istenem, már a kifejezés is mennyire hülye, idétlen! Hiszen éppen a témánkkal kapcsolatos egyezőségek mutatnak rá, hogy nincs értelme mesterséges különbségeket gerjeszteni író – és író között! Ítéljen az Olvasó, és az utókor…de magától!
Hiszen ki ne látná, hogy Paulo Coelho Tizenegy percében, vagy Henri Charriére Pillangójában éppen ugyanazért szerepelnek ők, mint a Római lányban, vagyis azért, mert az író, és az olvasó számára is fontosak: hiszen a szerelmeink ők, a lányaink, édesanyáink, testvéreink….itt élnek közöttünk, tetszik, vagy nem tetszik ez nekünk.
És egy valami közös, és a magam részéről ezért nem fogadok el semmiféle kánonteremtést:
Az író mondani akar valamit. Üzenni, valami nagyon fontosat. És tudja miről, helyesebben szólva kikről beszél! Mert ismeri őket. És szereti. A honnan, és a miértmaradhat homályban, de aki olvasta ezeket a könyveket tudja, zsigereiben érzi, hogy hús- vér emberekről, valódi tapasztalásokról adnak számot a tartalmak, és csak ez a fontos! Ettől hiteles ugyanis…..
2, Prostitúció és a tényfeltáró irodalom
Az előbb, a szépirodalom kapcsán leírtam egy szót. Egy fontos szót: hitelesség.
Amikor az úgynevezett tényfeltáró irodalom foglalkozik ezzel a témával, látszólag megkérdőjelezhetetlen a jószándék: a téma mögött meghúzódó legfontossabb kérdésekre irányuló kutatómunka, a célzott, jobbító szándékú válaszkeresések. Havas Henriktől a Kurva élet, Csaplár Vilmos Kurva vagyok, vagy Dobray György K című könyve elvileg valamiféle riportkönyv funkciót volnának hivatottak betölteni, nehéz kérdésekre, sötét, titkos árnyoldalakra mutathatnának rá, bepillantást engedve a paraván mögé…ahová ugye az erkölcsös, ámde kiváncsi olvasó saját indíttatásból soha nem láthatna be…
Hm…a kisértés nagy, valljuk be! Akik ezt a műfajt művelik, pontosan tisztában vannak azzal, hogy már a puszta témafelvetés is biztos kasszasiker lehet, hát még az életközeli előadásmód, a hús- vér szereplők megszólaltatása!
A kisértés nagy. Igen. Vajon miért van ezen riportkönyvek olvastán amolyan „megerőszakolás életérzésünk?” Vajon csak azért merülnek fel bennem kétségek a „hús- vér mivoltot” illetően, mert a szerzők roppant érdekes módon, gyakran mindennapos szereplői az ízig- vérig bulvármédiának is?
Vagy csak azért, mert én is tudom, a kisértés nagy? És bizony az „átjárás” is nagy, a tényfeltáró irodalom, és a bulvárirodalom táborai között…és ez már- már bűn!
Tényfeltáró, oknyomozó író ne legyen bulvárhős, mert abban a pillanatban hiteltelenné válik. A számomra biztosan. És eléggé szomorú, hogy amit elhiszek Remarque -nak, azt nem feltétlenül hiszem el a Tanár úrnak. Szomorúságomat csak fokozza, hogy nagy szükség lenne erre a megközelítési módra a témát illetően. Talán illene komolyabban venni ezt a műfajt. De legyünk igazságosak, és mondjuk: a jószándék megkérdőjelezhetetlen….
3, Prostitúció és bulvárirodalom
Hamis. Sőt, HAMIS! Semmi másról nem szól, mint a szent „nézettség” – esetünkben, lévén szó írott műfajról: olvasottság – oltárán bezsebelhető könnyű bevételekről. Nem is volna ezzel semmi baj, amíg mindez mondjuk a Story magazin hasábjain jelenik meg, hiszen azt egyebek között erre találták ki. Ez nyílt játék, és őszinte. Amikor azonban könyvet írnak, esetleg íratnak a prostitúcióról a bulvármédia eszközeivel, azzal az álszent beharangozással, hogy egy végtelenül hiteles mű kerül kiadásra, ez nem más mint hazugság, szemfényvesztés. Át vagy verve kedves olvasó – némi bulváros germanizmussal kifejezve.
Hogy miért gondolom így, azt a következő részben mondom el.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nagyon.nagyon tetszik a témafelvetés!
Engem még igazából az is érdekelne,hogy,ha egy prostiról írnak egy ilyen típusú könyvet,ő vajon mennyi hasznot lát ebből? Leültetik mesélni,kap egy kis pénzt,és menjen Isten hírével? Az író meg – ha sikeres lesz a könyv- jót kaszál a más által átélt – hogy is fogalmazzak – élményekkel? Akkor ez aztán a gerinces dolog! Mert nem hinném,hogy a prosti,legyen az mégoly luxus “kategóriájú” is,kellemes karriert fut be,erről azért nem hinném,hogy bárki életpályaként gondol a matektémazáró közben…
Szia Romana!
Több kérdést is feszegetsz, most csak röviden:
A végén kezdem, bizony sajnos van aki ezt életpályaként tűzi maga elé. Sokan vagyunk, és sokfélék, és sokféle helyről indulunk, esélyeink már a fogantatásunk pillanatában messze nem egyenlőek, ezért aztán az ítélkezéssel is csínján kell bánnunk. ( ezt nem rád értem, hanem általában ). Aztán: még a sikerkönyvek esetében sem olyan mérvű a szerzőt megillető esetleges haszon, hogy az egy témaként/ alanyként szereplő prostituált anyagi helyzetét alapjaiban befolyásolná, ezért a gerincesség kérdése ebből az aspektusból nem lényeges. Ha igaz lenne a Szalai Vivien könyvében megfogalmazott alapfelállás ( ezt még nem tudom, mert most olvasom, de majd elmondom ), akkor ebben az esetben ők tulajdonképpen valamiféle társszerzők, és ebben az esetben abszolúte a kettőjük megállapodásán múlik, hogy milyen anyagi feltételekt szabnak egymásnak…ebben nyilván meg is állapodtak – ha Szofi tényleg létezik :-)-, ezt nincs oka senkinek megkérdőjelezni. Amúgy igen, bevett szokás, hogy ha valaki tényfeltáró beszélgetést kiván folytatni egy lánnyal, akkor megveszi az erre fordított idejét, magyarul hasonlóképpen fizet, mintha szexuális együttlétre “nevezett” volna be nála. Ebben én semmi kivetnivalót nem látok, ha egy sportoló, híres művész honoráriumot kaphat a vele készített interjúért, vagy ha valaki egy balesetről, vagy ritka természeti jelenségről készített fotó-, vagy videófelvételét pénzért adja el a médiának, akkor ez éppen olyan dolog, mint amikor egy prostituált pénzt kér a riportertől, a nyilatkozata – végsősoron a munka- vagy szabadideje feláldozásáért.
Megjegyzem, ha Szofi, és a Viviennel való ismeretségük leírt módja valós, akkor semmi kétségem arról, hogy megkérte, és meg is kapta az árát 🙂 De két nap múlva megmondom, oké?
Üdv: kárpátizoli
… A társadalom megveti őket, ám én tisztelem!
Hogy miért? Mert ők ellentétben sok “tisztességes, becsületes” háziasszonnyal nyíltan vállalják azt, amit ezek a háziasszonyok kizsarolnak a férfiből!!!
http://www.youtube.com/watch?v=Nih72UdCiCQ
Prodigy Smack My Bitch Up!
Kedves csákyimre! Először is szégyelld magad,mert megfogalmaztam egy terjedelmes választ,elküldtem,de a tiéd,ahogy elnézem,kiütötte… 🙂
Másodszor is: kérlek,fejtsd ki bővebben ezt a kis véleményt! Köszönöm.
Tévúton jársz Imre, mégpedig többszörösen is.
Előszöris,a háziasszonyok védelmében: néhány esetleges rossz tapasztalatból, vagy mások esetleges egyoldalú kesergéseiből nem juthatsz el oda, hogy általánosíts, ugye?!
A kurvák védelmében pedig: ne tiszteld őket – főleg ne azért, amit a “másik féllel” kapcsolatos általánosítás miatt írtál róluk, hanem mindenekelőtt tekints rájuk is úgy, mint minden emberre, és ítéld meg őket úgy, mint embereket. Ki jó közülük azt akként, aki pedig rossz, azt szintén érdeme szerint.
A prostitúció ugyanis egy foglalkozás, rosszabb esetben egy állapot, nem pedig egy “faj”…
Éppen ezért sem általános érvényű tiszteletet, sem pedig egyetemleges megvetést nem érdemelnek.
Miként az orvosok, tanárok, esztergályosok, kűművesek, bankárok, nők, és férfiak sem.
Béke…:-)
kárpátizoli
Azért kedves Romana, engem érdekelne az a terjedelmesebb hozzászólás is.:-)
Amúgy a 92 -ik oldalon járok, és az 58 -on írtam le először magamnak azt, hogy Szofi, mint olyan nem létezik, tehát valószínűleg több információforrásból összegyúrt képzelt személlyel állok szemben, vagy pedig több információforrás lett megszemélyesítve egyetlen szereplő által…És már az is biztos, hogy ezt sok mindennek lehet nevezni, de egyetlen dolognak biztos nem: dokumentumregénynek. Főleg nem hitelesnek. ( természetesen ez a magánvéleményem ) Mindenesetre nem fogok további részeredményeket közölni, a többit majd egyben..
üdv:kárpátizoli
Igazából csak annyi,hogy érdekelne,hogy miként kezeli az író egy ilyen könyv esetében az elért sikert. Örül,így szimplán? Vagy azt gondolja,hogy ez kétélű siker? De kénytelen vagyok ezt egyre rövidebben megfogalmazni,mert már megint nem jelent meg az előbbi válaszom…
Csákyimrének: Sajnálom,ha ilyen tapasztalataid vannak,de érdemes azon elgondolkodni,hogy,ha Te a “háziasszonyodtól” nem kapsz szexet,az valóban csak azért van-e,mert nem vetted meg neki a legújabb Gucci-göncöt…
Ezt Vivientől kellene megkérdezni.:-)
Bár én nem érzek ebben semmiféle kétélűséget, ő dolgozott a könyvével…
Azt hiszem,látnom kell ezt a könyvet…
Szívesen kölcsönadom, ha végeztem vele. Ha nem zavarnak a bejegyzéseim, amiket eszközöltem..:-)
Köszönöm! Nem hinném,hogy befolyásol,lehet,hogy én meg elsöprőnek és monumentálisnak találom,aztán ezen majd jól elvitatkozunk! :-))
Én is kölcsönkérhetem?? 🙂 …Romana után? .-)
Nagyon érdekes a blog első része! Kíváncsi vagyok a következő részre!
Kezdeném azzal, hogy Havas egy farok. Hiteltelen. A pénz érdekli semmi más. Ami a könyvét még hiteltelenebbé teszi az Földi Ágnes személye, aki Havast – állítólag – úgy kalauzolja végig a prostitúció világán, mint Dantét Vergilius. Ugyanmár! Ettől a nőtől már 15 éve hányhatnékom van. Oly’ szívesen aposztrofálja magát a kurvák megmentőjeként, hogy – gondolom én – az egykori kupijaiban sem kellett a lányoknak leadniuk a bevételekből.
Néhány alaptézis a prostitúcióról:
1) a prositkat nem kell megmenteni.
2) a lányok 99,5%-a önként és dalolva állt be a szakmába. A maradék fél százalékból lesznek rendőrségi és Blikk/Bors hírek.
3.) ahogy előttem is megállapították a lányokat nem kell tisztelni, azért amit csinálnak, de emberként meg kell adni nekik azt a tiszteletet, amelyet mondjuk egy Tesco-eladónak megad az ember vagy a gázóra-leolvasónak. Ennyi.
4.) azt viszont joggal elvárhatja az ember, hogy ha már ezt csinálják, akkor legyenek kedvesek becsülettel, tisztességgel végrehajtani a feladatukat.
Egyelőre több nem jut eszembe. De majd gyakrabban visszanézek ide és kiegészítem :)))
Tudod Romana, lehet, hogy tényleg monumentálisnak találod majd és elsöprőnek, de akkor tényleg jókat vitatkozunk majd :-)))
Hát persze Csilla!
A következőt pedig te kapod majd elsőként, így igazságos. 🙂
A hétvégén megy a folytatás…lesz mit mondanom.
Lehet, hogy előtte felrakok egy szösszenetet, amolyan íróiskolai házifeladatfélét…nyugi, egyperces műfaj:-)))
Szia Phil! ( a “vezetékneveddel inkább nem kisérletezek:-) )
Ami a Tanár urat illeti, tetszik a Dante hasonlat, erről én is hallottam, meg persze Ágnes asszony kupijairól is. A vélemény szabadsága a tiéd (róluk is), én itt nem akarom erre helyezni a hangsúlyt – végülis ez egy irodalmi blog…a hitelességet én is megkérdőjeleztem Havasnál.
Ami az alaptéziseket illeti:
1, általános értelemben valóban nem kell, vagyis nem kell úgy kezelni ezt a kérdést, hogy de most aztán minden lányt mentsünk meg ettől, hiszen valóban, rengetegen éppen közülük kérnék ezt ki maguknak, mivel ez nem egy homogén jelenség, ahány lány, annyi sors, annyi élethelyzet. De azért jó lenne, ha a dolgok olyan irányban fejlődnének, hogy senkinek ne kelljen végre kényszerűségből ( direkt nem kényszert írtam! ) ezt választania, és főleg, hogy ne ez legyen számukra a legvonzóbb életpálya! Milyen jó világ lenne az, ha nem csak Írországban lehetne mondjuk mosogatással 2.000 Eurót keresni havonta, hanem nálunk is – mindjárt kevesebb lenne a szexmunkás.
2,a 99,5 % jól hangzik, de ezt egyrészt túlzónak tartom, másrészt bármilyen jól hangzik, te is tudod, hogy ez nem mérhető statisztikai adat, harmadrészt a fennmaradó fél százalék is sok – egyetlen ember is sok! Annak az egyetlen embernek az ő egyetlen élete az egyetlen, a minden! Én most mondhatnék 65 %-t, akik önként és dalolva…, de ez ugyanolyan becsülgetés lenne, mint a tiéd.
3,Ezzel teljesen egyetértek, ahogy azt már írtam is korábban
4,Ez is nyilván jogos elvárás, de ez nem annyira ennek a blognak a terepére kivánkozik 🙂
Szívesen veszem a kiegészítéseket, hiszen hétvégén szó lesz Vivien könyvéről is, nyilván lesz észrevételed! 🙂
Üdv: kárpátizoli
Kedves Phil! Te nem a mormota vagy az Idétlen időkig-ből? 🙂
Kemények a szavaid,de sok igazságod van,mint ahogy K.Z.-nak is,miszerint ahány lány…
Én azért ezt minden lányra tekintve tragédiának érzem. A szex jó dolog,tényleg,de ebből élni… Borzasztó… Lánytól,sorstól,keresettől eltekintve,csak így homogén módon összegezve. És azért nálam ezt a tragédia-érzést még megfejeli valami: az undor… Lehet,hogy ez közhelyesnek tűnik,de nőként higgyétek el, ebbe iszonyatos belegondolni! Bárki,tényleg BÁRKI,aki ki tudja csengetni az adott összeget… Édes Istenem…
Nem akarok Phil helyett válaszolni, csak hozzászólnék. Nem gondolnám keménynek a szavait, inább tárgyilagosnak. A te véleményed pedig inkább érzelmi oldalról közelít. Namármost, ha érzelmi oldalról közelítünk, azaz megpróbáljuk magunkat beleélni a probléma lényegébe, akkor sok mindent felnagyítva, néhány dolgot esetleg torzítva látunk. Ha viszont tárgyilagosan nézzük, akkor sok mindent nem a kellő súlyán kezelünk. Igazi 22-es csapdája ez. De, tudod, arra gondolj, hogy egy sokezer éves problémáról beszélgetünk! Gondolj csak arra a fogalomra például, hogy “templomi prostitúció”! Mert bizony létezett. Vagy arra, hogy a jelenséget még Aqunói Szent Tamás sem tudta kiirtani – csak szabályozni. Szerintem ebből a szempontból az a helyes megközelítés, hogy ha a prostitúciót nem egységes, általános kérdésként itéljük meg – vizsgálni így kell, mert csak így láthatjuk át az egész problémakört! -, hanem azt mondjuk, hogy a prostitúció éppen annyira jelent problémát, amennyira az egyes szereplőinek azt jelent. Azaz problémás, megoldásra váró minden olyan eset, amely magának a prostituáltnak problémát jelent, és elfogadandó – szeretni nem kell, de üldözni sem – minden olyan eset, amely az adott prostituált számára nem okoz problémát.
Ne feledjük, hogy senkit nem lehet, és nem is szabad az akarata ellenére “megmenteni”, mert ez nem más, mint az egyén életébe, szabadságába való durva beavatkozás! Mint ahogyan az is igaz, hogy senki mellett nem szabad elmennünk közönnyel, aki segítségre szorul, és segítségre vár.A megoldás egyik kulcsa, hogy kicsit jobban figyeljünk egymásra…
üdv: kárpátizoli
Egy szóval sem írtamhogy én ezt a jelenséget kiirtanám,szabályoznám,és megmenteni akarnék bárkit is. Nem hiszem,hogy érzelmi síkon tárgyilagosabb tudtam volna lenni.Ugyanakkor nehéz ebből az érzelmeket teljesen kivonni.
Persze,tőlem minden örömlány azt csinál,amit akar,amennyiben ez tényleg így van. De azért a nagy tárgyilagos megközelítés ellenére valljuk be,hogy ez nem egy vonzó jelenség és senki nem ez szánja a saját gyerekének vagy egyéb ismerősének,legyen az adott személynek bármennyire kényelmes vagy elfogadható.
Persze,mindenkit más szempontok vezérelnek,nem gondolom,hogy egy prostituált nem választhatta volna az eladó,fodrász,vagy pedagógus szerepkört,de valamiért mégsem…
Mint ahogy fordítva is igaz; bármelyik eladó,fodrász,vagy pedagógus választhatta volna a prostitúciót,de valamiért mégsem…
És ezzel – ha megjelenik- megvan a kimerítő válsz is… 😉
“Eladó, fodrász, pedagógus”. Hm…Vivien könyvében rendszeresen visszatérő utalások vannak ezekre. Na majd holnap.
Igen, ez nagyon érdekes, amikor xy megnyilvánul, ad egy sommás véleményt, én meg mondjuk mindjárt arra gondolok, hogy miként hangzana ez akkor, ha kiderülne, hogy valamelyik hozzátartozója is érintett…Érdemes elolvasni a http://www.karokatona.hu oldalon, az “anyám, a kurva” című novellát. ( A Kárókatona az előző, már végzett Íróiskola-évfolyam volt hallgatói által szerkesztett online irodalmi folyóirat ).
A “legszebb” jelenség azonban az, amikor egy kuncsaft rendszeresen jár egy prostituálthoz, és szidalmazza, lenézi, amiért ő kurva…Hallottam ilyesmiről, csak azért írom le, mert azt akarom érzékeltetni, hogy milyen sokféle is ez a jelenség, ez a világ.
Közben magamban azon mosolygok, hogy egy könyv kapcsán indult beszélgetésben, már mennyire nem a könyvről/ irodalomról beszélgetünk, hanem az általa felvetett témáról. És ez is csak abban erősít meg engem, hogy igenis, az irodalmnak súlya van, és ezért felelőssége is van, nem mindegy tehát, hogy mit- és miként mondunk, bármiről is legyen szó. És a Hamis gyönyörnek hamis a beállítása is, és az üzenete is, amiről fennhangon állították, hogy nincs neki. De erre majd visszatérek a holnapiban, hiszen éppen ezért kezdtem bele a témába…
üdv: kárpátizoli