Hamis gyönyör – „hamis” megközelítés!
Mindenképpen csak idő kérdése lett volna, hagy valamikor a témához nyúljak, de megmondom őszintén, mostanában eszembe sem lett volna elővenni, ha november 4 -én a Szex & Más fórumrovatban nem indított volna valaki kérdezz – felelek tipusú vita topicot, a „luxusprosti válaszol” címmel, Szalai Vivien nemrég megjelent könyve, a Hamis gyönyör apropóján…..
Talán nem most, az elején kellene leszögeznem, hogy a téma nagyon is húsbavágó kérdés ma Magyarországon – persze szerte a világban, de mi csak maradjunk most idehaza -, ezért senki ne vegye fanyalgásnak tőlem, ha a különböző irányultságokkal szemben finoman szólva is eltérő érzésekkel viseltetek! Túl sokan élnek ma ebből hazánkban ahhoz, hogy a témát félvállról vehetnénk. A témát, mondom látszólag egyszerűen, holott jól tudom, hogy egy nagyon szerteágazó, az élet rengeteg területét érintő probléma ez. Probléma, ami nem is mindig probléma, ugyanakkor néha a világ legnagyobb gyötrelme, szégyene. Könnyed, pikáns romantika, és olykor halálos, kilátástalan tragédia. Hogyisne, hiszen férfiakról és nőkről szól; ráadásul pénzről és pénztelenségről, ezért aztán természetes, hogy fekete is, meg fehér is, hogy menyország és pokol is – egyben.
Tőlem aztán távol áll a prüdéria, és a témát tekintve távol áll tőlem az itélkezés is, de véleményem bizony van, és ennek szeretnék hangot adni, valószínűleg több fordulóban is. Nézzük akkor most, a megközelítéseket:
Amilyen régi maga a prostitúció, éppolyan régi az ábrázolására való törekvés az írott irodalmban – na és természetesen valamennyi művészeti ágban. Most azonban maradjunk szigorúan a könyvek világánál.
Azt gondolom, háromféle jól elkülöníthető megközelítése létezik a témának:
• irodalmi irányultságú
• tényfeltáró jellegű
• bulvár témaként való felvetés
1, Prostitúció és szépirodalom
Azt mondom Alberto Moravia, azt mondod Római lány. Azt mondod Émile Zola, azt mondom Nana. De feltűnnek ők bizony kedvencemben, a Diadalív árnyékában is Remarque tolmácsolásában, és hagy beszéljek kicsit haza, még az Utóvizsga szerelemből is tartalmaz érintőleges részeket velük kapcsolatban. És itt most mellékes a kérdés, hogy klasszikus szépirodalmról, vagy éppen olykor oktalanul „leponyvázott” kortárs könnyűműfajról beszélünk. Én bizony nem vagyok hajlandó a kanonizálásos társasjátékban résztvenni – istenem, már a kifejezés is mennyire hülye, idétlen! Hiszen éppen a témánkkal kapcsolatos egyezőségek mutatnak rá, hogy nincs értelme mesterséges különbségeket gerjeszteni író – és író között! Ítéljen az Olvasó, és az utókor…de magától!
Hiszen ki ne látná, hogy Paulo Coelho Tizenegy percében, vagy Henri Charriére Pillangójában éppen ugyanazért szerepelnek ők, mint a Római lányban, vagyis azért, mert az író, és az olvasó számára is fontosak: hiszen a szerelmeink ők, a lányaink, édesanyáink, testvéreink….itt élnek közöttünk, tetszik, vagy nem tetszik ez nekünk.
És egy valami közös, és a magam részéről ezért nem fogadok el semmiféle kánonteremtést:
Az író mondani akar valamit. Üzenni, valami nagyon fontosat. És tudja miről, helyesebben szólva kikről beszél! Mert ismeri őket. És szereti. A honnan, és a miértmaradhat homályban, de aki olvasta ezeket a könyveket tudja, zsigereiben érzi, hogy hús- vér emberekről, valódi tapasztalásokról adnak számot a tartalmak, és csak ez a fontos! Ettől hiteles ugyanis…..
2, Prostitúció és a tényfeltáró irodalom
Az előbb, a szépirodalom kapcsán leírtam egy szót. Egy fontos szót: hitelesség.
Amikor az úgynevezett tényfeltáró irodalom foglalkozik ezzel a témával, látszólag megkérdőjelezhetetlen a jószándék: a téma mögött meghúzódó legfontossabb kérdésekre irányuló kutatómunka, a célzott, jobbító szándékú válaszkeresések. Havas Henriktől a Kurva élet, Csaplár Vilmos Kurva vagyok, vagy Dobray György K című könyve elvileg valamiféle riportkönyv funkciót volnának hivatottak betölteni, nehéz kérdésekre, sötét, titkos árnyoldalakra mutathatnának rá, bepillantást engedve a paraván mögé…ahová ugye az erkölcsös, ámde kiváncsi olvasó saját indíttatásból soha nem láthatna be…
Hm…a kisértés nagy, valljuk be! Akik ezt a műfajt művelik, pontosan tisztában vannak azzal, hogy már a puszta témafelvetés is biztos kasszasiker lehet, hát még az életközeli előadásmód, a hús- vér szereplők megszólaltatása!
A kisértés nagy. Igen. Vajon miért van ezen riportkönyvek olvastán amolyan „megerőszakolás életérzésünk?” Vajon csak azért merülnek fel bennem kétségek a „hús- vér mivoltot” illetően, mert a szerzők roppant érdekes módon, gyakran mindennapos szereplői az ízig- vérig bulvármédiának is?
Vagy csak azért, mert én is tudom, a kisértés nagy? És bizony az „átjárás” is nagy, a tényfeltáró irodalom, és a bulvárirodalom táborai között…és ez már- már bűn!
Tényfeltáró, oknyomozó író ne legyen bulvárhős, mert abban a pillanatban hiteltelenné válik. A számomra biztosan. És eléggé szomorú, hogy amit elhiszek Remarque -nak, azt nem feltétlenül hiszem el a Tanár úrnak. Szomorúságomat csak fokozza, hogy nagy szükség lenne erre a megközelítési módra a témát illetően. Talán illene komolyabban venni ezt a műfajt. De legyünk igazságosak, és mondjuk: a jószándék megkérdőjelezhetetlen….
3, Prostitúció és bulvárirodalom
Hamis. Sőt, HAMIS! Semmi másról nem szól, mint a szent „nézettség” – esetünkben, lévén szó írott műfajról: olvasottság – oltárán bezsebelhető könnyű bevételekről. Nem is volna ezzel semmi baj, amíg mindez mondjuk a Story magazin hasábjain jelenik meg, hiszen azt egyebek között erre találták ki. Ez nyílt játék, és őszinte. Amikor azonban könyvet írnak, esetleg íratnak a prostitúcióról a bulvármédia eszközeivel, azzal az álszent beharangozással, hogy egy végtelenül hiteles mű kerül kiadásra, ez nem más mint hazugság, szemfényvesztés. Át vagy verve kedves olvasó – némi bulváros germanizmussal kifejezve.
Hogy miért gondolom így, azt a következő részben mondom el.