Szkárosi Endre; Lackfi János – fantasztikus előadások az Íróiskolában
Hemera Annette profiljával, és írásaival bővült a www.poerava.hu oldal “Íróiskola” menűpontja
Szégyellem
magam, de bevallom elkéstem; nem is keveset, vagy húsz percet, a
Magyar Írószövetség székházában, az Íróiskola számára tartott szombat
délelőtti első előadásról.
Egy perc
alatt rájöttem, hogy csakis magammal szúrtam ki. Még jóformán le sem
ültem, de máris lenyűgözve figyeltem a kissé hobó külsejű, szimpatikus
férfit, akit Szkárosi Endrének hívnak,és
akit ugyan először láttam életemben, mégis, olyan érzésem volt alig
pár perc után, hogy én ezt az embert már egyszer, valamikor
régen, éveken keresztül hallgattam! Aztán megütötte a fülemet a
csodás könnyedséggel, lelkesedéssel elhangzó dallamos, olasz
mondatok-, nevek sora, és csak beszélt és magyarázott, és egyszer csak
ott ültem megint az Eötvös József gimnázium régi
osztálytermében, 1979-et írtunk, és mi tátott szájjal hallgattuk egy
helyes, törékeny asszony, Dr. Sárközy Péterné szavait, történeteit az
olaszokról, az olasz nyelvről, kultúráról, emberekről!
Ő
volt az, aki megszerettette velem ezt a népet, ezt a kultúrát. Na és,
ugye, Szkárosi Endre előadásának címe: “Fejezetek a 20. század második
felének világirodalmából ; Olasz irodalom” volt, na
és ugye még egyszer, utólag kicsit ismerkedve a munkásságával, nagyon
úgy tűnik, hogy előadónk számára nem ismeretlen a Sárközy név. Megható
volt az a szeretet, ami az előadását jellemezte.
Érezni
lehetett, hogy az olasz irodalom, nyelv, számára sokkal több mint
munka, mint foglalatosság. Nos innen a déjavu – érzés…
És a meglepetéseknek még közel sem volt vége.
Szünetet
jószerivel nem is tartottunk a másfél óra után, mivel az első előadást
“nem tudtuk” abbahagyni, amikor besétált egy harminc körüli, sármos
fiatalember, és a bemutatkozást követően határozott fellépésével
belekezdett
a második előadásba, melynek témája: “Fejezetek a 20. század második
felének világirodalmából ; Belga, francia irodalom” volt, és ezen belül
is hangsúlyosan a szürrealista irodalom.
Azzal
kezdem, hogy megint csak szégyellem magam, de nem tudtam Lackfi
Jánosról, hogy ő nem más, mint a számunkra heti egy alkalommal
stílusgyakorlatokat tanító Mezey Katalin fia.
Néha
lemondó szomorúsággal csodálkozom rá saját “sötétségemre”…nekem
ugyanis “illett volna” tudnom ezt…Most már sebaj, a lényeg a
következő:
Réges-rég volt egyetemi
tanulmányaimnak, atyai jóbarátom, Dr. Veress József ismeretségének, és
az elmúlt egy- két évtized némi tudományos ( gazdasági )
konferenciaszervezői tevékenységének köszönhetően,
volt
szerencsém életem során cirka ezer előadást meghallgatni. Azt hittem,
hogy ezek után nem érhetnek meglepetések, de megint tévedtem.
Soha
ilyen profi, lendületes, humoros előadói stílussal nem találkoztam,
teljesen elképesztő! Ha azt gondoltam volna – márpedig újabb vallomás:
azt gondoltam! -, hogy engem nem igazán érdekel a francia szürrealista
irodalom, és ahová még általuk eljutottunk, hát alaposat tévedtem!
Lackfi János lenyűgöző egyénisége nem engedte, hogy ne érdekeljen, és
ez az én élemedett koromban minimum meglepő….
A
humoráról, egyéniségéről csak annyit, hogy a szorgos jegyzetelés
közben, olykor sírtam a röhögéstől, és szerintem simán kenterbe verné a
legjobb hazai stand up comedy sztárjainkat is – nem csupán kiváló
irodalmár – író, költő, műfordító ő -, de állítom, színésznek is nagy
tehetség lenne: egészen kiváló előadó! ( ilyenkor, amikor néha kilépve
saját árnyékomból, ilyesfajta csodás felfedezésekre jutok, amilyen
például a Mezey Katalin “körüli” szellemi potenciál gazdagsága, valami
furcsa jó érzés tölt el….A francba is, de jó, hogy beiratkoztam ide! )
Érdemes böngészgetni az urakat, komolyan!
És még egy örömteli hír a végére: A Poe Rava oldalán bővült az Íróiskola menüpont;
Budapest 2011. március 28.
Kárpáti Zoltán